Advent harmadik gyertyája a szeretet. Nem meglepő, hogy adventkor és a karácsonyi időszakban már a csapból is csak ez folyik, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Bárcsak így lenne ez, de sajnos ebben az időszakban mutatkozik meg a legjobban, mennyire is szegényes a bizonyítványunk, ha szeretetről van szó.
Persze minden évben eldöntjük és megfogadjuk, hogy idén kedvesebbek leszünk embertársainkkal, több időt fogunk tölteni szeretteinkkel és önmagunkkal is elnézőbbek leszünk. De az igazság az, hogy ez ritkán jön úgy össze, ahogy eltervezzük, és akarva-akaratlanul mindannyiunkat beszippant a karácsonyi láz, ami mindennel jár, csak épp szeretettel nem.
Jól hangzik azt mondogatni, hogy a karácsonyi időszak, az advent, a szeretetről szól, de ez csak önámítás és csalárdság. Bárki, aki közelebbről megfigyeli ezt az időszakot és az embereket, kevés szeretetet vagy szeretni valót fog találni benne.
Talán azért is hangoztatjuk annyit, hogy az advent a szeretetről szól, mert így talán valahogy mi is elhisszük azt, amit valójában nem érzünk. Annyira nagy a bennünk lévő áhítat és vágyódás a szeretet iránt, hogy inkább „csak” szavakba öntjük azt, amit valójában tettekben és cselekedetekben kellene megvalósítani.
Elegendő elmenni egy bevásárlóközpontba a karácsonyi időszakban, nézzétek csak meg milyen sok szeretet van ott. Tele van türelmetlen emberekkel, goromba elárusítókkal, komor és stresszelt vásárlókkal. Rohannak az emberek, határtalan mennyiségű ajándékokat vásárolnak, csúnyán és gorombán beszélnek egymással…hol itt a szeretet legkisebb jele is?
A családdal vagy a barátokkal se áll jobban a helyzet. Ez is csak egy stresszforrás: Kinél legyen a karácsonyi vacsora? Kinek milyen ajándékot vegyünk? Hogyan legyünk meg minden előkészülettel karácsony estéig? Hogyan lehet ezt a sok munkát elvégezni?
Szerintem értelme sincs ezt folytatni, hiszen mindannyian ismerjük ezeket a „meghitt és szeretetteli” karácsonyokat, ahol több a feszültség, a vita, a veszekedés, a sértődés és a stressz, mint talán összesen egész évben. Hiába próbálunk meg több időt tölteni ilyenkor szeretteinkkel, mert ez végül is nem egy minőségi idő, inkább csak sok frusztráció és stressz forrása.
A munkahelyünkön vagy otthonainkban gyakran ugyanez a hangulat uralkodik, annak ellenére, hogy pont ezt próbáljuk elkerülni. Annyira görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy házainkat, otthonainkat, asztalainkat díszbe borítsuk, hogy elkezdünk abba a reménybe kapaszkodni, hogy a sok csillogás és fény, majd belül is elindít bennünk valamit. A külső dolgoktól várjuk a belső dolgokat. Kívülről próbáljuk megközelíteni legbensőbb érzéseinket.
Nincs is ezzel semmi gond, a díszek, fények és illatok, mind hangulatkeltők, de ezek mit sem érnek, ha a belső díszítés elmarad.
Én is ezt csinálom, kidíszítem otthonomat és mindent hangulatossá varázsolok. De mióta megtapasztaltam olyan mélységeket, amikről eddig nem tudtam, azóta valahogy bensőségesebb és meghittebb néhány dolog.
Nem hiszem azt, hogy az advent vagy a karácsony a szeretet ünnepe, mert nem ezt látom környezetemben. Gyakran csak komor és goromba, elkeseredett és kilátástalan, kimerült és fáradt embereket látok. Akik ugyan vágynak a szeretetre, de nem kapják meg, nem tudják hol keressék vagy képtelenek saját maguk is szeretetet adni.
Én nem szoktam ezt az időszakot a szeretet ünnepének nevezni, mert ez számomra lekorlátozza a szeretetet évi néhány napra. Igen, nincs díszben az év miden napján a házam vagy a lelkem, de arra mindig törekszem, hogy minden cselekedetemet szeretet vezényelje.
Sokféleképpen lehet szeretni és sok arca van a szeretetnek. Ha az idén is azt mondjuk, hogy az adventi időszak a szeretet időszaka, akkor jó lenne ezért tenni is, hogy így legyen.
Mit lehetne tenni, azért, hogy tényleg így legyen?! Nekem van néhány tippem.
Engedj be valakit eléd vezetés közben! Légy elnéző és türelmes, ha a postán valaki elédbe áll a sorban! Húzz ki minden második feladatot a listádról és a felszabadult időt, töltsd szeretteiddel. Idén, hat fogás helyett csak kettőt főzz. Tárgyak helyett ajándékozz élményt! Ugrálj örömödben, visítozz boldogságodban és gyermeki kíváncsisággal nézd a varázslatot, ami megjelenik ebben az időszakban.
Merülj el egy gyertya fényében vagy egy jó beszélgetés közben. Adj hálát mindenért, ami körbe vesz és kezdj el másokra is odafigyelni.
Tudom, hogy ez annyira idillikusan hangzik és mennyire nehéz megvalósítani, mikor az emberek belemerülnek a rohanó hétköznapokba.
De mi értelme ennek a sok „szeretetnek”, ha a végén csak kimerülten ülünk egy karácsonyfa előtt vagy átalusszak a karácsonyi napokat, hogy kipihenjünk a sok fáradalmat?
Szerintem ez nem az a fajta szeretetet, amire bármelyikünk is vágyik. Nem a csillogó fénytől, nem a bőséges asztaloktól, nem a díszes ajándékoktól lesz ez a szeretet ünnepe, hanem az olyan emberektől, akik ezt az időszakot igazi, valódi és értékes érzelmekkel és cselekedetekkel töltik meg.
Én ilyen szeretetre vágyom az idén. Ha ez megvalósul, akkor az advent és a karácsony tényleg a szeretet ünnepe!