Nagyon sokat írok az anyaságról, mert ez életem egyik meghatározó szerepe, sőt a legfontosabb dolog az életemben. Arról már írtam, hogy nem tartom magam szuper anyának, és egyszerűen ki nem állhatom azt, ha az anya szó elé bármilyen más jelző kerül.
Tényleg nem értem, hogy ezt a szót, miért is kellene még ennél is jobban fokozni. Persze tudom, hogy vannak dolgozó anyák, otthon ülő anyák, háztartásbeli anyák, egyedülálló anyák, de szerintem mindannyiunkban az a közös, hogy édesanyaként a legjobbat szeretnénk nyújtani gyerekeinknek. Különbözőek vagyunk, különböző élethelyzetekkel, tapasztalatokkal és lehetőségekkel. De nincs olyan jelző számomra ami különbséget tenne anyák között. Nem hiába mondják azt, hogy anya csak egy van.
Rémisztőnek és szomorúnak tartom azt, hogy milyen kevés támogatást kapnak az édesanyák és milyen keményen vannak bírálva. A társadalom, a média és a szociális kapcsolatok egy olyat mércét állítanak az anyák elé, amit teljesíteni képtelenség. Ha anya vagy, akkor maradj nő is, de a háztartásbeli feladataidról se feledkezz meg, közben pedig építsd a karriered is és még legyen erőd, időd és energiád önmagadra is.
Mégis hogyan teljesíthető mindez?
Feleség, dolgozó nő, anya vagyok, mégis mindezt csak úgy tudom összehangolni, hogy valamelyiket mindig a háttérbe szorítom. Olyan nincs, hogy minden területen egyformán jól tudok teljesíteni. Ha körbenézek a házban és látom azt, hogy egy bomba robbant benne, egyáltalán nem érzem azt, hogy szuper anya vagyok. Ha a sok munkára gondolok, ami rám vár, megint csak elkeseredem. Ha az ordítozó, dackorszakos és hisztis gyerekemre nézek, arra gondolok, hogy vajon mit rontottam el. Én-idő vagy a férjemmel töltött idő valahogy fel se kerül már a listámra, ha csak mindezt hajnali 2 és 4 óra között be nem ütemezem. De tutira ez se fog összejönni, mert a gyerekem azonnal észre fogja venni, ha nincs mellettem és üvöltve ordítja a nevem: Annnyaaaaaaaaaaaaaaaa! Igen, úgy tűnik, mára már csak erre a névre reagálok, mert minden feladatom e körül mozog.
Nem tudom, milyenek a szuper anyák, csak azt látom, hogy tele van a világ velük. Én nem vagyok az, és szerintem sokan vannak még mellettem, akik mások szemében apró jelentéktelen feladatokkal töltik meg napjaikat és nem is mernek vagy tudnak erről többet álmodni, mert örülnek ha nap végére a gyerekek alszanak és fáradtan ők is ágyba esnek.
Tudom, hogy ma már csak angyali gyerekek és szuper anyák vannak körülöttünk, de mi van azzal a sok anyával, aki az otthon magányában, egyedül oldja meg a gyerekek etetését, fürdetését, szórakoztatását, közben pedig magára semmi idő nem jut?! Ezek az anyák csak csendben és magányosan élik meg az anyaságot, mert vétek arról beszélni, hogy bizony ez egy kőkemény feladat, ami sok áldozatot és lemondást követel. Nem menő dolog a hisztis gyerek, a kimerült anya, a lehurcolt feleség vagy a gondterhelt feleség.
Mégis ki lenne kíváncsi az ő történetükre? Nem sokan, ezt elmondom, mert ők nem elég divatosak és trendik. Ma már csak az olyan anyák divatosak és trendik, akik szuper képességekkel rendelkeznek. Minden közösségi felület csak ilyen anyákkal van tele.
Nem divat őszintének lenni. Csak az a menő anyuka, akinek gyereke végig alussza az éjszakát, akinek minden nap tökéletes a frizurája és az öltözete, valamint anyaként is kiválóan helytáll, de még a karrierjével is tud foglalkozni. Hiszem, hogy van ilyen, csak azt nem hiszem el hogy ezek az anyák tényleg az élet minden területén olyan jól teljesítenek. Nem hiszem el azt, hogy a gyerek semmiben nem változtatta meg az életüket és, hogy semmiről sem kellett lemondjanak.
Szerintem a kisgyerekes élet tele van buktatókkal és nehézségekkel. Az én életem legalábbis ilyen. Sok benne a szép pillanat és semmire se cserélném le, de azért sokszor tűnődöm el azon, hogy honnan van még energiám és erőm. Mert az az igazság, hogy mi anyák gyakran háttérbe kerülünk és sok mindenről lemondunk.
Én mindenkit csak arra biztatnék, hogy legyen “csak” anya. Ez nem azt jelenti, hogy az anyaság mellett nem lehet vagy nem kell mással is foglalkozni. De igenis lehet és kell, de ez nem szükségszerű. Lehet mellette karriert építeni, hobbit űzni, utazni, bármit, csak ez ne vezessen oda, hogy ezeket az anyákat címkézzük és elnevezzük. Mert ők is anyák, és azok is anyák akik ezekből egyiket sem csinálják meg.
Nem hinném, hogy a világnak vagy a gyerekeinknek szuper anyákra lenne szükségük, nekik csak egy anyára van szükségük. Ne tegyük ki magunkat ilyen jelegű szükségtelen nyomásnak, ha úgy érezzük, hogy körülöttünk a szuper anyáknak minden sikerül. Ez csak egy kép, nem biztos hogy a valóságban is így néz ez ki.
Sokféleképpen lehet az anyaságot megélni, mindenki számára az a hiteles, amit ő csinál. Ez így rendben is van. Csak azt nem értem én, hogy mióta és miért lettek kategorizálva az anyák: rossz vagy jó anya, karrierista vagy háztartásbeli anya, szuper vagy nem szuper anya…
Ami biztos az az, hogy elég ha magunkat csak anyáknak nevezzük, nem kellenek a jelzők…szerintem…