Az advent talán sokak számára egy ismeretlen fogalom, legalább is kevés tartalom és jelentőség van mögötte. Az adventi koszorú az már talán valamivel ismertebb, hiszen a díszes koszorú a négy gyertyával, a legtöbb otthonban megtalálható.
Az advent a karácsonyt megelőző időszakot jelenti, ami egyfajta felkészüléssel, ünnepre történő várakozással jár. Ilyenkor gyakran lelassul az élet, több az örömteli és meghitt pillanat, gyakori az ajándékozás és valahogy minden olyan varázslatosnak tűnik. Ilyenkor több időt töltünk szeretteinkkel, gyakrabban vagyunk együtt a családdal és napjaink is nyugodtabban telnek. Kevesebbet dolgozunk, többet pihenünk és talán többet is nevetünk.
Én most nem arról a hektikus-kaotikus vásárlásról, készülődésről és rohanásról szeretnék írni, ami sajnos egy szinte már-már megszokott hozzátartozója a karácsonyi készülődésnek, hanem arról a varázsról és csodáról, ami megjelenik ebben az időszakban.
Ilyenkor nem csak a természet változik meg, hanem valahogy az emberek is. Próbálunk kedvesebbek, figyelmesebbek, türelmesebbek lenni egymáshoz, díszbe öltöztetjük otthonainkat és magunkat, kreatív ajándékokkal készülünk szeretteinknek. Ilyenkor talán még az élet és az idő is megáll egy pillanatra.
Én legalábbis szeretem ezt hinni. Imádom nézni a díszbe borított házakat, enni a finomabbnál finomabb karácsonyi sütiket és megajándékozni szeretteimet.
De ebben az évben, pár pillanatra megállok én is az idővel együtt és elgondolkodom. Elgondolkodom azon, hogy vajon mit is jelent ez az adventi várakozás.
Mire várunk? Kit várunk? Le tudunk lassulni? El tudunk csendesedni? Meg tudunk állni?
Négy hét, négy gyertya az adventi koszorún csak arra vár, hogy égésüknek jelentősége is legyen. Minden egyes gyertya jelent valamit az adventi koszorún.
Az első gyertya a békét jelenti. Érdekes ezt így leírni, mikor elnézve a bevásárlóközpontokban való zsongást, az emberek arcán való aggodalmat, a házakban való sürgést-forgást, talán a legkevésbé gondolunk arra, hogy béke.
Mit jelent a béke? Kinek a békéje ez? Kivel kell megbékélni? Mi okozza a békétlenséget?
Számomra a béke az egyensúlyt, a nyugalmat és a lassúságot jelenti. Mikor megengedem magamnak, hogy megbékéljek önmagammal és a világgal is. Mikor már nem az a fontos, hogy mindent én irányítsak. Mikor már nem számít az, hogy mások mit gondolnak rólam. Mikor már nem akarok másoknak megfelelni. Mikor összhangban vannak a gondolataim az érzéseimmel. Mikor önmagamra, a belső hangomra tudok figyelni. Mikor minden egyes lélegzetvételben, érzem azt, hogy élek. Mikor már csak arra vágyom, hogy másokkal is megéljem ezt a békét. Mikor minden lelassul körülöttem, mikor már csak én vagyok önmagammal.
A béke örömöt és megnyugvást hoz magával. Aki megbékél önmagával, az képes elengedni minden fájdalmat, sérelmet, bánatot, bántódást és félelmet. A béke képes új utakat nyitni, új lehetőségeket adni és új cél felé vezetni.
A békét nem lehet kívül megtalálni. Más nem tud neked békét adni. A béke az egy alakuló, fejlődő folyamat. Az a folyamat, ami befele néző és távol van minden külső zajtól és békétlenségtől.
A béke nem folyamatos és nem állandó. De újra és újra rá lehet találni. A békéért meg kell dolgozni, keresni kell és vigyázni kell rá.
A béke csendes, türelmes és meghitt.
Én megpróbálok lelassulni, megállni és elcsendesedni az idei adventben. Megpróbálom megtalálni önmagamban a békét, megbékélni másokkal és elűzni a békétlenséget.
Nehéz csendesnek, lassúnak és békésnek lenni a karácsony előtti időszakban. De biztos hogy megéri, mert lehetőséget ad a fejlődésre, a tanulásra és az elmélyedésre.
Béke a neve az első adventi gyertyának.
Békesség nekem, békesség neked, béke bennem, béke benned és béke a világnak.
Talán az idén nem is lesz olyan nehéz lelassulni, megállni és elcsendesedni…